A Váci útra, a Schneider Electric főhadiszállása felé siettünk a fázós februári reggelen, hogy mindent megtudjunk az elektromos autók töltőállomásairól. Bő hat órával, két kávé- és egy ebédszünettel később pedig azt éreztük, hogy már elég sokat tudunk a témáról, de akár még egyszer ennyi időt is érdemes lenne rászánni az információszerzésre.
Az alapoknál kezdtük az ismerkedést, vagyis azt jártuk körül, hogy milyen autóknak lehet egyáltalán szüksége áramra. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a hibrid az az autó, ami árammal megy, és ezt egy villanydróttal lehet beletölteni, de ez igen távol áll a valóságtól. Vannak hibrid autók, amelyekben együtt dolgozik akkumulátor táplálta elektromotor és belső égésű erőforrás, de ezeket csak egyféleképpen lehet energiához juttatni: meg kell őket tankolni a benzinkúton. A plug-in hibridek ezektől annyiban különböznek, hogy már feltölthető az akkumulátoruk a hálózatról is, de ez csak egyfajta opció, nem kötelező élni a lehetőséggel, mert menet közben a benzin- vagy dízelmotor na és a fékezés energiája is tud visszatölteni. A range extenderrrel – vagyis hatótávnövelővel – ellátott elektromos autók alapvetően az akkumulátorokat használják, de ha ez lemerül, akkor a beépített kis benzinmotor mint egy aggregátor tudja tölteni, ám ez az erőforrás közvetlenül nem vesz részt az autó mozgatásában. Ezeknél és a tisztán elektromos hajtású autóknál elengedhetetlen az üzemben tartáshoz a hálózatról való töltés.
Rövid áttekintést kaptunk az ilyen autók piaci helyzetéről. Elmondható, hogy az eladások mindenhol nőnek, és bár a Tesla és a kínai piacon kívül nem túl ismert gyártók is szerepelnek a statisztikák élvonalában, de az olyan tradicionális cégek is jelen vannak, mint a Peugeot vagy a Volkswagen.
Természetesen a Schneider is szerepet kíván vállalni az elektromos autózás elterjedésében. Minden kategóriában kínál töltőállomást, de alapvetően az otthoni és a kereskedelmi, váltóáramú eszközökre koncentrálnak. Az előadás második fele erről szólt, a miértről és a pontosan miről.
Érdemes százezer forintos nagyságrendben pénzt költeni, hogy ne a fali csatlakozót használjuk, hanem egy csinos töltődobozkát? Az előadás meggyőzött minket ennek létjogosultságáról. Egy átlagos garázs csatlakozója nem biztos, hogy bírja azt a strapát, amit egy elektromos autó rendszeres töltése jelent, emiatt balesetveszélyessé válhat és egyben szűk keresztmetszetet jelenthet, alaposan megnövelve a töltési időt.
A továbbiakban megismerkedtünk a töltésicsatlakozó-típusokkal, történetükkel, előnyeikkel és hátrányaikkal. Arról is szó esett, melyiket milyen autókon találhatjuk meg, és melyek a jövőbe mutatóbb megoldások. Itt derült ki, hogy az ilyen speciális csatlakozók és töltőkábelek nemcsak kialakításban, a vezetőszálak vastagságában, a szigetelésben különböznek egy hétköznapi hosszabbítótól, de abban, is hogy adatkommunikációra képesek. Az autóba épített töltésvezérlő elsőként egy tesztet futtat le a csatlakozás állapotáról és megpróbálja lekérdezni a töltőállomást, hogy mekkora töltésteljesítményre számíthat. Amennyiben nem kap választ – és egy egyszerű fali csatlakozó természetesen nem tud felelni neki -, a lehető legkisebb töltési teljesítményre kapcsol.
Az utolsó előtti nagy téma a megfelelő Schneider töltőállomás kiválasztása volt. A katalógusban ugyan zavarba ejtően sok cikkszám szerepel, de mindössze néhány paramétert kell tudnunk a töltendő autó(k)ról, az adott hely elektromos hálózatáról, illetve a megrendelő elképzeléseiről, hogy könnyen kiválaszthassuk a megfelelőt. Itt került szóba, hogy milyen kiegészítő elektronikák szükségesek, és melyek opcionálisak a telepítéshez. Zárásképp pedig gyakorlati tanácsokat kaptunk, megnézhettünk többféle kivitelű Schneider töltőállomást és kicsit belekóstolhattunk a felprogramozás részleteibe és a távmenedzsmentbe.